Ez a mesém pestieknek szól, akik nem tudnák még, honnan terem annyi homeless [hajléktalan] A Város-ba'. Részletekbe menő kérdésekre, pl, hogy mire jó behúgyozásig leinni magukat, majd a kommentekben térek ki, lábjegyzetszerűen, ha lesznek kérdések...
Fogta volna, hogyne fogta volna, Tóta Árpád az apja kaszáját, hogy avval a jó meleg múzijomba a dínó csontváza mellé skeletonnak beálljon ű maga is!
De hát meghalni se könnyű, és még jódarab idő, mire kiállításra alkalmas fajin csontváz lesz az emberből, hacsaknem a jószerencséje Günter von Hagens mester emberteteműanyagizáló üzemében nem summad át az örökkévalóságba vagy a Recyckling-be. Minthogy az Új Magyarország teljesen már korszerű mezőgazdálkodása abból áll, hogy a papírpiacokban csalódott nyugati befektetők jónagydarab földeket vásárolnak meg és mégnagyobb darabokká szántatják egybe olyan elmaradott kelet-európai térségekben, ahol még a haladóértelmiségieknek sincsen annyi esze, hogy felismerjék, a földnek tulajdonképpen ára nincs [biodinamikus szemlélet ez, ami nálunk még csak a makrobiotikus étkezésben nyilvánul meg -a szerk.. megj.] kézi munkaerő alig kell, napszámos a háza, portája rendbetartására csak öregeknek kell, akiket még idegesít, ha mindent fölver a burgyin, viszont az egy öregre jutó munkanélküliek száma nő, Tóta Árpád elhatározta, hogy fölmegy Pessre műanyagpoharat rázni. Buszos Béla, az egykori buszsofőr már évek óta fönt van, ugyan a szakálla akkora, mint a Marx Károlynak vót, de hát ez mestersége címere, egyébként kifürödve, jó ruhákban, és míg a temetőbe kiér, hat kocsmát érintve lóugrásokban, addig sem képes elinni a lóvéját, ha a régi haveroknak fizetne is.
Ezért Tóta Árpád eladta az apja kaszáját nyelestűl, szorvástúl, csapóstul, sőt, a kis kaszaélezéshez való üllőcskét, hozzá a kalapácsot is adta, az egészet ötezerbe, és elindult a vasútállomásra, hogy felmenjen Pessre. A házát? - a házát, azt már nem is kellett eladnia, mert kamatoskamatostul már annyi adósságot gyűjtött a halmozottan hátrányos helyzetű önérdekérvényesítésre képtelen Bojnik családnál, tudniillik nem fizette ki a villanyszámlát, ami , ugyebár háziúrnak, az ő nevére jött, hogy Bojnik maga volt kénytelen kifizetni a 37 412 Ft-ot, ami ugyebár a halmozottan hátrányos helyzetű rétegek között szokásos kamatviszonyok miatt április óta már annyit tett ki, hogy még Tótának ki kellett volna renováltatnia a rossz, semmitérő kétmillkás gunyhóját, hogy a hárommillió adósságát fedezze.
A faluban meg mindenki ismeri Tóta Árpádot, méghozzá Részeges Rámpinak egy ifjúkori alkoholközi nyelvbotlása miatt. Azt is tudja róla mindenki, hogy nem hajléktalan, hanem beengedte a házába albérlőnek a csöcsös Bojnik Szilvikét, akinek Bankos Zsótinál szógál a zura, ő maga meg körömlakkszárogat a főút mellékin a kaminyonpihenőnél, és őbegyessége meg már akkor a sógornőjét, a bátyját a családjával, a papót, a mamót is befogadta. Ilyen ez a falusi nép, tele előítéletességgel, hogyaszonygya, nem kellett vóna Rámpinak elinnia az eszit annyira, minek kellett neki a Bojnikokat albérlőnek felfogadni. A legelőítéletesebb Falurággyó Rozi nyénnye azt is megmondta előre, hogy majd még a góré alatt kuttyának se tűrik meg Bojnikék.
Tóta Árpád azóta is Pesten él. Neeem, nem használ ő semmi egyéb melléknevet, mert ő azt a híres Tóta Wórlikat vagy kicsodát, aki az Új Magyarország Program alapján közpénzből a köznek ím teljesen már az épülése javára azt a fajin rajzfilmecskét írta, amiben a druszájának skeletonként kellet vóna a múzijumba maséroznia, ha ellenáll az emberkorszerűsítés vívmányainak, ő ugyan nem ismeri. Hogy éppen az a sovánka fiatalember, aki kis jakijában kutyuskáját sétáltatja a parkban, ahol Rámpi a barátaival undorkeltően sétál át, hogy éppen ű lenne az a nagyon okos drusza, aki tanúttember létire nem tudja, hogy a társadalomban a kurvárahirtelen, de nagyonátmozgatások mexikanizálódással fenyegetnek, a gyorsanmodernizált mezőgazdaság még életbenmaradottömegei a nagyvárosokba tódulhatnak, ahol az alacsonyigényszintjükhöz képest nagyon is úgy érezhetik magukat, mint az a bizonyos Marci Hevesen. Tóta, nem ez, a Rámpi, hanem a NagyonOkos, úgy van vele, ő a zsét a szerinte jólelvégzett munkáért felmarkolta, a többi A Párt szakértőinek, társadalomszociológusainak, Csepeli Tanár Úrnak, stb-stb a dolga, ők tudják, milyen gyorsan lehet társadalmiszerkezetet váltani, éshogy mennyire lesz majd modern az a magyar mezőgazdálkodás, amit földingatlanba befektető óriás nyugati konzorciumok kaparintank meg, és hogy a magyar zsírtraktorosgazda 120 lóerős nyolc éves traktorja a frusztrálóan irígylésreméltóbb , vagy az osztrák mezőgazdasági kft 440 lóerős traktorja, amelyiknek a hátsókereke magasabb, mint a néhai magyar zsírtraktorosgazda nyolc évesen még valahogy kinéző Masszív-ja egészen.
Az egész persze sokkal gyorsabban történt: Tótáék már brékelnek a műanyagpoharakkal a kereszteződésben, négy órán át se kell rázni, és megvan az egy nagyüveg lidlibor, nem ám műanyag, szalmával festett kiskunsági kukoricabor, hanem olasz import.
És ha az egész Bojnik család a megszűnő önkormányzatú (nevetés, taps, ünneplés) felköltözik a faluból, segélyek híján Pessre a slum-be Tóta Rámpi arra is ránt, őtőle még a Bojnikokkal sógorságban álló Mágóék is gyöhetnek, de az egész Dankó Pista köz a Téglagyár Güdörig bezárólag: Nagy a Pest, sokan elférnek benne!
És aki pestinek nem tetszik, az költözhet kifelé az aggólómericijációba vagy micsodába, abba!
Bár most még éppen ellenkező a ternd. Ami a hatévezelőttiről fordult vissza…
De majd megint megfordul , mert: Korszerűnek kell lenni! És legalább ötévente, teljesen.
