Tegnap volt 75 éves annak a miacsudának, amit rock-nak nevezünk, a másik Angliai Apukája. A brit blues Egyik Apukája. A Másik Alexis Korner volt. Azt sokan tudják, hogy a Korner-óvodából jött föl a Rolling Stones (Marquee Club, powered by Alexis Korner). Ahogy Korner játsza az Every Day Everey Day Every Day I Have The Blues -t, nem játsza úgy senki! Most azonban Mayallt ünnepeljük!
A mester honlapotskája .
Azt jóval kevesebben tudják, hogy az egyébként kiváló grafikus Mayall Bluesbreakers-ében gyakorlatozott Eric Clapton, Peter Green és Mick Taylor, hogy csak a gitárosokat soroljam.
Kedvenc Mayall lemezem a [Bluesbreakers-szel:] The Diary of a Band. Vagy a Mayall play Mayall: minden hangszeren ő játszik. Kedvenc Mayall koncertem az 1985-ös kisstadionbéli, aminek már a próbáján is ott lógtuk a lándzsás kerítésen DrKóós bluestörténésszel, társammal a Puding zenekarban. (A Puding egyetlen sikere a Tilos megfelelőRádióban való szereplés, az 1985-ös koncertünket adták le az éccakai órán, 1998. februárjában, valószínű 6-7 hallgató álmait borzolván)
Mayall jó, és kész, és örök, meg minden.
Nézzétek ezt a képet és gondoljátok meg, a tudását olcsóan görög [filó]túristáknak áruló, Hermesz Triszmegisztosznak nevezett egyiptomi papcsávó mennyire beletrafált, amikor azt mondotta, hogy nincsen új a paplan alatt:
ezzel a face-szel ma is nyomulhatna. Az órája trendicsek!
