A hárommillió, valamilyen formában kommunikációból vizsgázottak országa vagyunk. Az alábbi történetnek unásig ismert változatai keringenek -most nem abban a változatában mesélem el, amiben az okos tanárnéni a butta kistanítónénitől a tanmenetét elcsalja...
DADUS Az én uram! -már a hátamat se vakarja meg!
ÓVÓLÁNY Hát mi még, izé, tetszik tudni Valika néni...
DADUS Ó, persze kislyányom, emlékszem, azelőtt az urammal hogy' recsegtettük az ágydeszkákat! De hogy!
ÓVÓLÁNY (figyelmet terelne a kis hamis...) Nekünk ruganyos matracunk van bézs huzattal, a debreceni...
DADUS Vaó! -és méég? Izgi lehet az a ruganyosság, hm! És még valami, nem mintha az életben láttam volna már ilyen villanyborotvahanggal izélő micsodákat, de múltkor volt a katalógusban ooolyan, hú, mint egy tengeriállat!
