Ahogy múlt az idő, úgy telt -ámde egyszer a halászati társaság taggyűlésén fölmerült, hogy az indokoltnál erősebb ütemben csökken a halállomány. A társaság fő eszetokja, egyébként is kellően idős ember fölállt, s azt javasolta, a meséből ismert ősi biomódszerrel fogadjanak rókát a vélhetően garázda csuka kifogására, különben majd az zabálja ki a halakat a tóból. Így is lett. Mindenki nevette a rókát, mely bátorsággal jelentkezett a feladatra. A róka gyönyörű szónoklatokat tartott a csuka veszélyességéről a tóra nézve, különös tekintettel a biológiai egyensúly és a flóra meg fauna arányaira. A róka egész nap szorgalmasan lógatta a farkát különben a vízbe -de még egyéb ötletei is támadtak a csuka kifogására. A halászati társaság tagjai buzgón valósították meg a róka tanácsait, ladikjaikon a vízre mentek s botokkal, meg minden lehetséges eszközzel kotortak az iszapban, kuttyogtak kuttyogóikkal, még lapátjaikkal is csapkodtak derekasan. Meg, ha már arra jártak, megmerítették a csalizójaikat, hiszen a nyomtató ökörnek se kötik be a száját.
Egy idő után a társaság egynémely tagjában, akik amúgy is ismerték már a rókát még erdőkerülő korából, az a gyanú támadt, hogy talán-talán nem is annyira érdeke a rókának kifogni a csukát. Megfigyelték azt is, hogy a róka időnként nem lógatja a farkát a vízbe, hanem egyszerűen a körme segítségével kapdossa ki a zavaros vízben fuldokló halakat. (Ezért jó a zavarosban halászni, mert a félkába halak szinte kézzel foghatóak.)
Amikor a halászati társaság egynémely tagjai már nyíltan zúgolódni kezdtek, akkor a róka is szót kért és szépen kipakolta a díszes gyülekezet elé mindazt, amit tudott róluk, az ügyvezető igazgatókról -sőt még nem minden orczátlanság nélkül a legidősebb tehát legokosabb halászról is ejtett gúnyos megjegyzést.
A társaság tagjai megállapították, hogy a róka tulajdonképpen dúvad és veszélyes állat -de a csuka nemkevésbé. Lelkesen nevettek és tapsoltak azonban -ki ellensége a saját zsebeinek? És tulajdonképpen ezt most már végig kell csinálni. Hiszen a mesében is benne van, hogyan fogta meg a róka a csukát s a csuka a rókát -és akkor majd ők szépen leszámolnak mind a kettővel, a botjaikkal mérvén rájuk az igazságukat.
Sőt, hát tulajdonképpen rájöttek, hogy a hal hal, ha a zavarosból, és ha a róka körméről is, de hal.
A róka egyre huncutabb lett, még a baromfiudvaron is garázdálkodott, ahol pedig a csukák a legritkább esetben rabolhatnak -tekintvén szakmai hiányosságaikat. Az egyik főkutya oda is nyilatkozott, hogy tulajdonképpen tízszerte többet engednek meg a rókának, mint kéne, de hát a róka majd kifogja a csukát és az embereknek jól igaza lesz, mint mindig, meg a mesében is. Sőt, a róka hozta a barátait, legkedvesebb partnere, a patkány meg az ő barátait -s ím már együttesen láttak neki főfeladatuknak, a csuka kipecázásának. Pincét-padlást tűvé tettek érte.
A társaság egyik gyűlésén a legidősebb és legbölcsebb tag, aki a rókát javasolta csukátfogni, fölszólalt, hogy tulajdonképpen a társaság, mint olyan, senior-kori végelgyöngülését éli, kifútt és szükségtelen. Nevetés és taps nélkül tértek át a következő napirendi pontra, az idős tag bácsi meg tovább szunyókált legendás kardigánjában...
Egyelőre ezt a mesét még nem tudom befejezni, a helyzet patt, a csuka nélkül a rókára miszükség lenne, a csuka a zavaros vizet elkerüli, a róka beszédeket rögtönöz a csuka gyávaságáról s imádkozik, el ne meneküljön, mert akkor oda a buli állás.
A róka s kedvelt táplálékai. Játékos feladat: keressen csukát a képen!
