Nem mondom, annak idején, az '50-es évek elsőfelében a Tök Tomi karikatúrahadjárat se volt kakajóspiskoltatekercs az Egyetemi Újságban. A régi szép időkben egy pol'fotós kezében többet járt az ecset, mint egy festőművészében. A retus ugyebár. No, de ha valaki csak végignézi Nemzetünk Üdvének a jóoldali sajtóban forgó képeit, aztán rákattint mondjuk egy külhoni szájtra,
Le Monde pl, hiába keresi ezt a megeleégedett és mogyoróvajon nyőt fakósárgarépaszínt. Egy fehéres, vörhenyeges egészségtelen és gyűrött arcot talál ... Különösen a Népszabi fotosoppingja érne meg egy Hab-A-Torkán különadást. Vagy feltámasztani és ráküldeni az Ízlésrendőrséget a néhai EstFM-ből
Akárki megmondja, hogy nem hazai fotós készítette ezt a fönti portrét a Nemzet ÚjPolgárosító Üdvéről Aki Ím A Reformokat Újravágja.
Elemezzük ki szépen Móricz Simon pol'fotóművész gyönyűrű műalkotását, mely papírsajtónk egyetlen mélyenfüggetlen, a kormányt tartalmibírálataival szinte már a létezés fokára emelő attitűdtől vezérelt parnassza, a Népszabi szeptember 12-i számának címlapját díszítette.
Mi magunk a sajtófotózásbéli bátorságnak ilyen vakmerő megnyilvánulásával azóta, hogy Kim Csung Van elkészítette a Kim Ir Szen elvtárs a helyszínen irányítja a Hoanghe-i Vasművet című fotóművészeti remekét, nem találkoztunk, pedig az olyan régen volt, hogy a nagymami udvarlójának is csak nyakkendőben volt szbad belépnie a budai ifjúsági park fergetegesen dzsesszjampi Bergendy koncertjére.
Kezdenénk akkor a műalkotás politikai-történelmi hátterével.
Ha elnézzük ezt a csodálatos művet és sikerül úrrá lennünk az esztétikai élvezetek orgazmikus gyönyörhullámain, eszünkbe se juthat az, hogy az MSZP-s képviselőnénik meg bácsik, beleértve persze az itt a képen a szokásosan mélyfigyelmes és almamoslyú Lendvai Ildikó nénit is, apjakaszált!ozzák az egész SZDSZ-t, kúnyázzák, és bosszút esküdnek, hogy százszor szopatják még ezt vissza a szadesznek, többek között azzal, hogy nem Demszky lesz a pógármestere Budapestnek, hanem Hagyó Miklós, aki ebbőlkifolyólagosan már minden nap többször is látható a híradókban bájosabbnál bájosabb félprofil beállításokban, melyek slankítják hasban és tokában markáns vonásait. Bármelypozitív esemény, bejelentés -azonnal Hagyó Miklós bájos face-e úszik be...
Mindezen vérvalóságos háttérből e műalkotáson semmit se látni. Hacsaknem szakértők észreveszik, hogy Kis Péter "kancelláriaminiszter" bácsinak szokatlanul veress a képe annak ellenére, hogy ugyanaz a fény esik rá, mint Ildi néni almaarcára és Kedves Vezetőnk friss, ám mégis Álomférfiúi gondokat tükröző (szerintem édi) arcára. No, de a cuccjializmusban nem csak a sook között lehetet olvasni, hanem a retusból és montázsolásból is. Nehogymár a büdös téeszelnöktagozat vezére (Dr Kiss Péter) ugyanolyan színben tűnjön föl a képben, mint a tőle 10cm-re figyuzó Almaarcú Ildikó. (Változóbaloldali Frakció.)
Már Ludwig Wittgenstein is megmondta: A kép értelme az, amit ábrázol. Ehhez tarsuk magunkat! Mivel azonban a kép alapján egy külföldi vagy marslakó azt gondolná, hogy minimálisan koalíciós pártok főemberei enyelegnek édesen a hétvégi közös szabadidősprogramokkal kapcsolatban, a Népszabi bátor szerkesztőbácsija a következő szöveget szdte a kép fölé:
MSZP és SZDSZ: olvad a jég
Tartalmi kérdésekről is szót váltottak a volt koalíciós pártok delegációi
Nna. Így mindjárt más. Régóta tudjuk, hogy a modern művészetben a cím és az alkotás szaros artisztiáliskontextust fluktuál a szemantikai vertikál horizontján.
Hiszen feLugossy László Menekülő nőt üldöző hűtőgép című képe magának a műnek a látása nélkül is élvezhető.
A kép átlós szerkezetű, gyújtófókuszában az Államférfi, Kedves Vezetőnk látható. A címadó, és a töprengéstől paraszimpatikus hatásoktól gyötrődőnek látszó Fodor Gábornak jólkivehetően éppen a leckét adja föl miheztartásra Kedves Vezetőnk.
Példamondat:
Mit szólnál bazmeg, ha seggberúgnánk a Demszkyteket, és Hagyó Mikit tennénk főpolgármesternek, valamint megnéznénk akkor már Demszky körmefeketéjét is, mi szorult alá négyesmetrótémában.
És erre Lendvai Ildi néni arca: Hm?? Édes!
Kis Péter arca haragvásának mását csakis XIX. századi orosz festők romantikus képein, a tatár kánnak levelet diktáló kozákok közt láthatjuk. (Szavakkal inkább nem fejeznénk ki, mit gondol, mert azt 72 éven felüliek is csak nagykorúnak nézve olvashatnálk a Népszabiban, ami aligha fordulhat elő, amíg Tamás Ervin kétágú.)
Melléklet.
majd félévszázadot kell visszamerülnünk a polfotóművészet kincsestárába, hogy előleljük egy, a fenti alkotással legalább összevethető remekművet:
Kim Csung Van :Kim Ir Szen elvtárs a helyszínen irányítja a Hoanghe-i Vasművet
Figyeljük meg a fotós kérlelhetelen, csakis a művészeti-esztétikai és valóságfeltárási szándéktól fűtött elszánását, amit szinte Robert Capa művészetével vethetnénk össze, szinte... És persze Móricz Simonéval.
forrás: Kim Ir Szen elvtárs forradalmi tevékenységének rövid története
Idegennyelvű Kiadó, Phenjan, 1971. Egyetemi Nyomda Bp. 70.5279.
p.237
