Furcsa, de mélyen emberi tulajdonság a demagógia alapja. Természetesen zsigeri. Lehet hormonális.
A MÁV nyilván nem a kecskeméti Fornetti cég. A MÁV egy hatalmas állami nagyvállalat [nemzeti nagyvállalat] volt, amit a szokásos eljárásban pusztított le a menedzsmentje és a tulajdonos ( az állam) emberei a privatizációra alkalmassá tételéhez. A Magyar Postánál , a BKV-nál detto ugyanez történik, itt, a szemünk láttára. Így megy ez kb 20 éve, így ment az Április 4. Gépgyár, meg számtalan más nagy, de azért még az átlagember számára felfogható méretű nagyvállalat esetében.
A Csepel Művekkel is ez történt. A székesfehérvári Videotonnal meg nem.
A MÁV lényegében mindig állami cég volt, még Királyi korában is. Nem minden vasúttársaság volt állami. A vasútfejlődés kezdeti és korai szakaszaiban maiszóval konzorcium-féleségek alakultak vasútépítésre, egy-egy vonalra. A korban (XIX. század közepe-vége) a vasút tekintették a jövő szállítási formájának. A társasági -regionális vonalak aztán szépen lassan az állam kezére kerültek.
A vasút dolgozói Magyarországon az első szervezett dolgozói csoportok közé tartoztak. Irígyelt réteg volt a vasutas az állami nyugdíj miatt. A szervezett dogozók a [haladó]baloldal ősatyái -igaz, hogy főleg és inkább szociáldemokrata vonalon. Az Horthy -korszak munkásmozgalma történetének sötét oldala a kommunista-szociáldemokrata ellentét. A szociáldemokraták nem bírták a komcsikat azok észosztó, felsőbbrendű attitűdje miatt. Maga a komcsi szó is szociáldemokrata eredetű pestizmus. Nagy Imre és Kádár János pl a kommunista párt fedőpártja tagjaiként a szociáldemokrata pártba épültek be aknamunkára: ez volt a pártfeladatuk.
A MÁV (M.kir. ÁllamVasutak) dolgozó magasan szervezett dolgozók voltak. Önsegélyző egyleteik, kórházuk volt, amit részben a dolgozók pénzeiből alapítottak s működtettek. A sport és kulturális tevékenység finanszirozása jórészt a dolgozók erre a célra összeadott pénzéből történt. A MÁV sportegyesületei lényegében az ezekhez tartozó ingatlanokkal együtt a dolgozók [szak]szervezeteinek tulajdonát képezték [vasutas sportegyesületek]. Méghozzá ingatlanostul.
A dolgozók [szakszervezetek] tulajdonai oszthatatlanul, de elkülöníthetően tagozódtak az 1945. utáni MÁV-vagyonba.
Vagyis a MÁV részben már lezajlott és majdani privatizációja a dolgozók sok-sok nemzedéke által összehordott vagyoni elemeket is érint. (A személyszállítás is az ÖBB tulajdonába kerül, már le van zsírozva, talán már fel is vették érte a magyar strómanok a "sikerdíjat" és talá már le is osztották megbízóiknak: politikusoknak, politikai szervezeteknek)
A MÁV szakszervezetek saját -és több előttük élt dolgozói nemzedék az egyébként oszthatatlan, a MÁV-vagyonba tagozott vagyoni részükett követelik ki a nyavalyás 250ezerFt/kopf-fal.
A MÁV persze nem Fornetti. Mint ahogy lehetetlen analógiába vonni magáncégek alkalmazottainak eseteit közalkalmazottakéival, ennek ellenére a kötött bértábla szerinti bérezésben, pl 30 órát a munkahelyen, 10 nehezen "menetírható" órát pedig otthon, utcán dolgozó pedagógushoz méri magát a népszaGú demagóg blogger (nyilván a vezér bérbloggerek utánzásában...), habár ő azért a pénzért, amit a bűnösrétegbe fobizált pedagógus kézshez kap a bértábla szerint (150ezer), el se emelné a poopsiját a székről.
Nyilván, majd 2150. körül a Fornetti akkori dolgozói, ha a szakszervezeti székházukat, kórházaikat, sportpályáikat, művházaikat, amiket a Fornetti bekebelezett, a Fornetti máskézbe adásakor, főleg, ha utcára tételük is fenyeget, kikövetelhetik.
Természetesen multik dolgozói panaszolják, nekik nincsenek szakszervezeteik -ám a korai munkásmozgalom szakszervezeteit sem a Jézuska tojta. S nem a SantaClaus bullshit-je volt.
Minden népségnek a másik népség szaga a büdös.
A demagógia olyan, mint a fing vagy lábszag, mindig a másiké a büdös.
Senki demagógnak nem büdös a saját népszaGája. (nép-saga : Köpontilag benyomott népetetés, Modern Képmese etc. bérmackóságok a blgoszferikus nép tízszeres le-copy-jában...)
